Osteospermum vagy Dimorphoteca? Ezek a nevek ugyanazon dísznövényfélének elnevezései. Némelyik már ritkán használatos, némelyiket meg párhuzamosan használják a párjával. Nevezik fokföldi margarétának is.

A korábban általános Dimorphoteca elnevezést ma már inkább csak az egynyári változatnál használják, az évelőket pedig Osteospermumnak nevezik. A hibrideknél gyakran nem adják meg a faj nevét.

A zivatarvirág az egyenes sziromlevelűeket illeti, a cseppecske a sodrott, a végén kanalas szirmú változatokra illik, de sokszor egymást helyettesítve használatosak.

Az egynyári változat az Afrikai aranyvirág (Dimorphoteca sinuata), mely fagyérzékeny, 15-35 cm magas. Fehér, sárga, rózsaszín, piros és narancsszínekben pompázik.

Az évelők több fajhoz tartoznak, illetve sok hibrid van közöttük, szinte lehetetlen kiigazodni, mert az elnevezések és a hibridek forgatagában sok az átfedés. Valamennyien csak mérsékelten fagytűrők, a magyarországi teleket csak üvegházban vészelhetik át.

Az Osteospermum nevelése

Kiültetni a fagyok elmúltával érdemes, legbiztosabb a májusi ültetés. Ügyelni kell a gyökerek épségére, mert nagyon érzékeny rá. Az ültetési távolság fajta szerint változó 30-50 cm.

Talaja kerti föld, mely inkább kicsit laza, jó vízáteresztő. Nem nagyon tápdús, inkább száraz, mint túl nedves. Cserepes kultúrában előnyös, ha 1/3-ad rész homokkal kevert lombföldbe ültetik. Gyakran kell öntözni, de ne álljon víz a cserépalátétben. Hetenként érdemes tápoldatozni 18-12-24 összetételű tápsóval, ami segíti a virágzást.

Az elnyílott virágokat érdemes levágni, és a hervadt leveleket rendszeresen eltávolítani. Teleltetni üvegházban, vagy zárt verandán lehet, nincs fagyálló változata, mint ahogyan az néhol olvasható.

Szaporítható dugványozással, csakúgy mint a muskátli, nyár végén vagy tavasszal, esetleg üvegházban decemberben. A nyár végi dugványozás azért előnyös, mert úgy kis helyen teleltethető. A megeredt dugványokat vissza kell csípni a jobb elágazódás érdekében. Lehet üvegházban tőzegpogácsába vetni, mely lehetővé teszi az átültetést a gyökerek sérülése nélkül.

Károsítói:

levéltetvek

peronoszpóra

verticilliumos hervadás

saláta mozaik vírus

A muskátli örök kedvenc a kertekben és az erkélyeken is. A nemesítéseknek köszönhetően egyre több színnel és fajtával találkozhatunk. Sokan egy nyári növényként tartják, pedig egyszerűen átteleltethető.

A muskátli (Pelargonium) a gólyaorrfélék családjába tartozik, fajtól és a tartási körülményektől függően akár 20-150 cm-ig is megnő.

Muskátli gondozása hónapról hónapra
Január: Vizsgáljuk át a teleltetett töveket, a beteg, száraz részeket távolítsuk el. Csak annyira locsoljuk, hogy épp ne száradjon ki.

Február: A hónap második felében megkezdhetjük a tövek ébresztését, azaz a metszést. A levágott hajtásokat nyirkos homokba tűzdelhetjük és 15 fokos, világos helyen várhatjuk a meggyökerezésüket.

Március: Növeljük az öntözés mennyiségét és kezdjük meg a kéthetenkénti tápoldatozást.

Április: Enyhébb napokon elkezdhetjük a levegőre szoktatást. Tavasszal érzékenyebbek a növények, ezért plusz 8 fok alatt semmiképp ne maradjon kint tartósan.

Május: A muskátli töveket kiültethetjük az erkélyládába, cserépbe vagy akár a kerti földbe is. Tápanyag-dús, de jó vízáteresztő legyen a föld és gondosan öntözzük be.

Június: Az első hullámban elvirágzott muskátlikat szabadítsuk meg az elnyílt virágoktól. Az angol muskátlikat vágjuk vissza, a levágott részeket dugjuk le tőzeges, lombföldes, nedves talajba a gyökereztetéshez.

Július: Az elnyílt virágokat törjük le, ezzel újabb virágzásra ösztönözzük a növényt. Különösen a tűző napon álló növényt öntözzük gyakran. Mindig adjunk vizet, ha a felső földréteg már kiszáradt. Hetente tápoldatozzuk is.

Augusztus: Ideális időpont a kerti muskátli szaporítására. A levágott félig fás dugványokat nedves homokba dugjuk le.

Szeptember: Kezdjük meg a télre való felkészítést, hagyjuk abba a tápoldatozást és csökkentsük a víz mennyiségét is.

Október: Szükség szerint öntözzük, törjük le az elnyílt virágokat és az elszáradt részeket. Örvendjünk a virágoknak.

November: A fagyok beállta előtt megkezdjük a teleltetést. Alaposan tisztítsuk meg az elszáradt levelektől, elnyílt virágoktól, a hajtásokat a felére vágjuk vissza, világos, hűvös helyen (2-5 fok), kevés öntözéssel tartsuk.

December: Vizsgáljuk át a teleltetett töveket, a beteg, száraz részeket távolítsuk el. Csak ritkán locsoljuk, hogy épp ne száradjon ki.

A petúniák színvilága az egyik legváltozatosabb. Élénk és finom árnyalatúak mellett többszínű fajtákat is találunk. Kis vagy nagy harangalakú virágai általában egyszerűek, de vannak telt fajtái is. A futófajták kevésbé illatosak, mint kerti társaik.

A félfutó és futó fajták 25-150 cm-re is lecsünghetnek. Leginkább a napos helyet kedveli, fényárnyékban is megél, de kevesebb virágot hoz.

Vízigénye nagy, de ne álljon alatta víz. Lehetőleg lágy vizet adjunk neki, amibe hetente tápoldatot keverünk. Meszes öntöző víz, vagy vashiány esetén, aminek jele az, ha a fiatal levelek kivilágosodnak, sárgulnak, speciális tápoldatra van szüksége.

Az elnyílt virágokat és a megnyúlt hajtásokat rendszeresen távolítsuk el. Nagyon jól mutat más balkonnövényekkel összeültetve, mint pl. muskátli, cserjés margitvirág, büdöske, farkasfog, kakassarkantyú vagy cseppecskevirág.