Dél-Amerikából származó, rendkívül karakteres megjelenésű örökzöld.

Hajtásait körkörösen elhelyezkedő háromszögletű levelek borítják. Természetes élőhelyén akár 30 méterre is megnőhet, nálunk maximum 10 méteres lesz. Igen lassú növekedésű, fiatalkori kúpos koronáját később jellegzetesen ernyőszerű korona váltja fel.

Kiültetéskor napos, félárnyékos, hideg téli szelektől védett helyet válasszunk neki. Az enyhébb fagyokat elviseli, de hidegebb teleken elpusztulhat, ezért a téli hónapokban fontos a tövének takarása.

Ha dézsás növényként tartjuk, hűvös, világos helyen teleltessük.

Magyar neve: örökzöld puszpáng. Az alapfaj nyírás nélkül 2-3, legfeljebb 6–8 méter magasra növő, tömött bokor vagy kis fa. Örökzöld, télálló.

Fényes bőrnemű, átellenesen álló, 1–3 cm hosszú, elliptikus vagy hosszúkás tojás alakú levelei felül fényes sötétzöldek, alul világos sárgászöldek, a szélük visszahajlik. Kis, sárga virágai április–májusban nyílnak, illatosak.

A legjobban nedves talajon, félárnyékban fejlődik, de a száraz környezetet és a városi levegőt is jól tűri.

Kártevői:

puszpáng-tűzmoly, vagy selyemfényű

puszpángmoly

puszpáng-gubacsszúnyog

puszpáng-levélbolha

puszpáng-gubacsatka

Smaragdzöld színét télen is megtartja. Várhatóan 7-8 méterre is megnő. Karcsú, tömött, kúp alakú koronája van, melynek fényes, sötétzöld oldalágai függőleges síkban állnak. Pikkelyleveleinek smaragdzöld színe télen sem változik.

Talajban nem válogat, de szereti a nedves, tápanyagban dús helyet. Száraz talajban szenved, rendszeres öntözést kíván. Az öntözésnél a legjobb, ha nem túl gyakran, hanem akár hetente egyszeri alaposabb öntözésben részesítjük. Jó körülmények között viszonylag gyorsan nő, csodálatos színű és formájú lesz. Sövénynek kiváló, de szoliternek, edényes növénynek és csoportos ültetésre is alkalmas.

A sövénytelepítés során nagyon sokáig csak a növény tetejét kell nyírni, mivel habitusa felfelé törő, vékony, oszlopos, így a szélesség korlátozásával csak évek múlva kell foglalkozni.